Remélem ebben a részben senkinek sem tűnik majd Rosetta egy ellenséges lánynak.Próbáltam úgy írni,hogy megértsétek miért neheztel Rose Fernandora.
Itt van egy dal amit második Fernando szemszög írásánál hallgattam:
További jó olvasást kívánok nektek!
(Fernando)
Nem volt kedvem eljönni erre a hülye bálra, de Stefano rám parancsolt. Mindennek tetejére még Dashat is magammal kellett hoznom! De minek? Azért, hogy végignézzem, ahogy más pasikkal enyeleg? Ezért tök felesleges itt lennie! Még az is jobb lenne, ha a hátam mögött csinálná! Ez így sokkal rémesebb!
Mivel nem tudtam tovább nézni, ahogy a "barátnőm" mással szórakozik, inkább odasétáltam Stefanóhoz, és beszélgetni kezdtem vele, ám pár perc múlva kerek szemekkel kezdett el nézni valamit a hátam mögött. Kíváncsiságból hátrafordultam. A terem ajtajában Kimi állt egy magas, szőke hajú lány társaságában. A szám is tátva maradt, mikor a titokzatos szépség és Kimi elindultak felénk.
- Jó estét Stefano, Fernando! - köszöntött minket Kimi, az ismeretlen lány pedig pukedlizett egyet, akinek arca jó részét maszk fedte.
- Jó estét! - köszönt vissza Stefano, majd oldalba bökött, hogy térjek már magamhoz.
- Szép estét a hölgynek! - hintettem puha csókot a lány kézfejére, majd Kiminek is köszöntem egy biccentéssel.
- Ő itt a kishúgom, a neve Rosetta - mutatta be végre Räikkönen a mellette ácsorgót.
- Nagyon örvendek a találkozásnak! - Kellemes, csilingelő hangját élvezet volt hallgatni.
- Üdv itt nálunk, Rosetta. Engem Stefano Domenicalinak hívnak, ő itt a bátyád csapattársa Fernando Alonso - mutatott rám a csapatfőnök.
- He oído hablar mucho de ti Fernando. Entre otras cosas, que el Ferrari tuvo que abandonar a causa de mi hermano! (Sokat hallottam már rólad Fernando. Többek között azt is, hogy miattad kellett elhagynia a Ferrarit a bátyámnak!) - szólt hozzám Rosetta némi gúnnyal a hangjában. A mondataira még a vér is megfagyott az ereimben, nem hittem volna, hogy Kimi testvére tud spanyolul.
- Valami baj van Fernando? - nézett rám aggódva Stefano.
- Szerintem kicsit túl sokat ivott - mosolygott rá negédesen Rosetta.
- Mondtam én, hogy a spanyolok nem bírják az ivást - bólogatott Kimi -, de azért vannak kivételek! - tette sietve hozzá, miután ügyesen kikerülte Rosetta ütését. Na, ekkor jött el a pillanat, amikor elvesztettem a fonalat.
,,Most akkor mi van? Testvérek, de Rosetta mégis felkapta azon a vizet, amin igazság szerint nekem kellett volna, de ő finn és nem spanyol! Bár, ha spanyol lenne, az megmagyarázná azt, hogy hogyan tud olyan kristálytisztán spanyolul. Ez viszont lehetetlen."
Észre sem vettem, hogy Stefano már nem volt velünk. Egyedül maradtam a két testvérrel. Ez azonban nem sokáig maradt így, ugyanis hirtelen Dasha karolt belém.
- Sziasztok! A nevem Dasha Kapustina és Fernando barátnője vagyok - mutatkozott be, majd, hogy szavainak jelentőségét kifejezze, megcsókolt.
- Szia! A nevem Rosetta Räikkönen, Kimi húga vagyok - nyújtott neki kezet a lány. Dasha egy ideig nézte a felé tartott jobbot, majd vonakodva ugyan, de megrázta.
- Nem is tudtam, hogy van egy húgod! - csodálkozott Dasha.
- Szerencsére vannak olyan dolgok, amikről még a média sem szerez tudomást, és így lehet egy kis magánéletem - mosolygott rá Kimi.
- Felkérhetem egy táncra eme szépséges hölgyet? - lépett oda Rosettához egy magas, feketehajú, maszkos fiú. Bizonyára Kimi egyik szerelője lehetett.
- Egy ilyen udvarias férfival táncolni mindig öröm számomra - fogta meg a fiú kezét és ketten indultak el a táncparkett közepére ahol már sok ember táncolt.
- Mi is menjünk táncolni! - kezdett el húzni Dasha a tömeg felé. Mivel nem akartam pont Kimi előtt jelenetet rendezni, így egy sóhaj kíséretében, engedtem kérésének. Már jó ideje táncolhattunk, mikor valaki a tömegből felkiáltott:
- Partnercsere! - Erre Dasha elengedett, és a helyét Rosetta vette át.
Nem tudtam, hogyan került hozzám, mert mikor utoljára láttam a terem túlsó végében táncolt. Nem volt időm elküldeni, mert elindult a következő szám, és minket körülvettek az egymásba karoló párok. Esélyünk sem volt egy méternél távolabb húzódni egymástól, majd hirtelen Rosettát meglökték hátulról, és egyenesen a karjaimba esett, ezután nem volt megállás, táncolni kezdtünk. Én, aki sosem kérnék fel másik lányt, csak a barátnőmet. Most mégis egy idegen lányt forgattam.
Igen, ő számomra egy idegen, semmit sem tudok róla. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de ezek olyan dolgok, amiket az utcán bárkiről megtudhatok. Őt csak akkor ismerném igazán, ha tudnám a hobbijait, a kedvenc színét és azt, hogy mire, hogy reagál. Rosettáról viszont, csak annyit tudtam, hogy Kimi húga, tud spanyolul, finnül és angolul.
(Rosetta)
Régebben kedveltem Fernandót, ő volt a második számú kedvenc pilótám - mivel az első természetesen a bátyám -, viszont minden megváltozott, amikor megtudtam, hogy a bátyámnak azért kellett elhagynia ezt a sportot, mert egy bizonyos spanyol pilóta kitúrta a csapatból. Akkor meggyűlöltem Fernandót, és megfogadtam, hogy soha többé nem fogok neki szurkolni.
Mikor a bátyám bejelentette, hogy újra a Ferrari színeiben fog versenyezni, nagyon boldog lettem. Aztán közölte velem, hogy ki lesz a csapattársa. A mosoly az arcomra fagyott abban a pillanatban, és irtó dühös lettem. Nem, nem a bátyámra, hanem Fernandóra voltam dühös, mert volt képe a bátyám csapattársának mondania magát! Én pedig most ezzel a talpnyalóval keringőztem itt, a táncparkett közepén! De mentségemre szóljon, csak kényszerből táncoltam vele!
Észre sem vettem, és véget ért a dal, viszont én még mindig Fernando karjai közt voltam. Már éppen próbáltam volna kiszabadulni a fogásából, mikor valaki oldalról meglökött, én pedig a földre estem. Döbbenten néztem fel támadómra. Mint kiderült, Dasha lökött el.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Kimi.
- Igen, csak Dasha megbotlott, és nekem esett, így kerültem a padlóra - álltam fel a hideg földről. Miért védtem meg Dashat? Ezt én magam sem tudom.
- Ideje lenne menni - jelent meg a semmiből Mark.
- Azt hittem, hogy te nem is jöttél el! - csodálkoztam az edző felbukkanásán.
- Nem csak a bátyádnak kötelező itt a megjelenés - nézett rám egy fájdalmas mosoly kíséretében. Ebből azt vettem le, hogy ő sem szereti az ilyen rendezvényeket.
- Mehetünk? Semmi kedvem nincs tovább itt maradni - nyafogott Kimi.
- Ahogy óhajtod, Kisherceg! - hajoltam meg előtte, úgy, ahogy a királyok előtt szoktak, erre mindenki nevetni kezdett, kivéve Dasha és Fernando. Hogy őszinte legyek, nem is érdekeltek.
- Inkább induljunk, mielőtt a vicceid miatt a földön kötünk ki - komolyodott meg egy pillanatra Mark, de aztán újra rájött a nevethetnék.
Végül nagy nehezen, de sikerült visszaindulnunk a hotelba. A szobáink felé menet még megbeszéltük a másnapra tervezett dolgokat, majd mindhárman a saját lakosztályunk felé vettük az irányt. Sajnos Mark a hetedik szinten volt, így ugyancsak egyedül voltam.
Fáradtan estem be az ágyba, miután letusoltam. Levettem az éjjeliszekrényről a naplómat, és beleírtam a mai nap eseményeit. Ez a dolog mára már rutinná vált számomra. Hét éves koromtól fogva mindig leírtam, hogy aznap mi történt velem, mert ha megint elvesztem az emlékeimet, akkor ezek a kis feljegyzések segítenek majd visszaemlékezni.
(Fernando)
Miután Kimiék leléptek, nekem sem volt sok kedvem maradni, viszont Dasha kihisztizte, így csak a bál végén távoztunk. A hotelszobánkba beérve én egyből elmentem tusolni, majd le akartam feküdni. Dasha azonban elkezdett veszekedni, mert neki egészen más tervei voltak az este végére. Szolidan elküldtem melegebb éghajlatra, mivel nem volt kedvem a játékaihoz. Ezt persze nem hagyta szó nélkül:
- Úgy tűnik, már nem vagyok elég a nagy spanyolnak! Nem baj, majd az egyik lotyód úgyis elszórakoztat! Apropó, hány nő fordult is meg már az ágyadban? Kettő vagy talán ötven? - támadt nekem rögtön.
- Már megbocsáss, de te csaltál meg engem, szóval, akinek itt van oka felháborodni, az egyedül én vagyok! - emeltem fel kicsit a hangomat és dühösen néztem rá. Kijelentésemre csak hápogni tudott.
- Na, mi van? Azt hitted, nem jövök rá, hogy már a kapcsolatunk elejétől csak a pénzem kellett neked? Tisztában voltam vele, de annyira szerelmes voltam beléd, hogy megbocsátottam neked! De most már elég volt, nem akarok a bábod lenni! Sőt, senkid nem akarok lenni! - szinte már kiabáltam.
- Te meg egy örök vesztes vagy! Sosem tudtál úgy nyerni, hogy az teljességgel a TE győzelmed legyen! Mindig kellett valaki, aki a célba vezet! Te képtelen vagy sikert elérni! - vágott vissza ő is hasonló indulatokkal, mint az előbb én.
- Tudod mit? Mától fogva nem vagy a barátnőm! Takarodj a szobámból! - mutattam neki az ajtó felé.
- Most követed el életed legnagyobb hibáját! - A szemei szikrákat szórtak.
- Ó, igen? Szerintem meg pont ellenkezőleg! - mosolyogtam rá magabiztosan.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni! Tönkreteszlek, ismétlem, tönkreteszlek, Fernando Alonso Díaz! - Azzal kiviharzott a szobából.
Még mindig dühös voltam, de már nem csak Dashara, hanem magamra is, amiért nem vettem észre előbb azt, hogy őt csak a pénzem érdekli, ugyanis alig két hete tudtam meg, hogy már egy kisebb falut kitevő férfi sereggel volt együtt, miközben velem járt.
Most már beláttam, igaza volt a nővéremnek, amikor azt mondta, hogy Dasha csak kihasznál. Kár, hogy nem hallgattam rá. Ez viszont már a múlt. Már nem voltam szerelmes belé és semmi sem köt hozzá!
(Rosetta)
Reggel kopogásra keltem, fáradtan battyogtam ajtót nyitni, ahol nem más állt, mint az én féleszű bátyám edzője.
- Jó reggelt, Mark! - köszöntem neki.
- Neked is jó reggelt, Rosetta! Figyelj, én és Kimi elmegyünk futni. Kb. fél óra múlva itt vagyunk, addigra legyél útra kész állapotban! - vigyorgott rám.
- Oké - ásítottam egyet.
- Nocsak, mit műveltél az este, hogy ilyen fáradt vagy? - tudakolta, miközben egyre szélesebb lett a vigyor az arcán.
- Táncoltam egy barom spanyollal, utána meg leléptem a bátyámmal és az edzőjével, majd elaludtam a szobámban - néztem rá tetetett dühvel.
- Régebben még ezt a barom spanyolt istenítetted, mi történt? - értetlenkedett.
- Jól mondtad, régebben! Amúgy meg az történt, hogy miatta a bátyámnak nem maradt helye a Forma 1-ben! De most majd Kimi megmutatja neki, hogy igenis van! Kíváncsi leszek, mit szól majd ahhoz, ha Kimi megnyeri a futamot! Fogadok, hogy nagyon dühös lesz! - mosolyodtam el.
- Nem lennél szomorú, ha őt is annak látnád? - kerek szemekkel nézett rám.
- Egy kicsit sem lennék szomorú! A bátyám miatta szenvedett, így ő is megérdemli azt, hogy megtudja, milyen a padlón lenni - jelentettem ki, és próbáltam titkolni, hogy a szavai mélyen elgondolkodtattak.
- Nem gondolod, hogy megbánta a tettét? - most már nem mosolygott. A kérdésén akaratlanul is, de elmerengtem. Sok töprengés után rájöttem, hogy nem is mondott hülyeséget.
- Igazad van, Mark! Bocsánat, amiért így viselkedtem - hajtottam le a fejemet szomorúan.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned, hanem tőle - javított ki.
- De nem mondtam neki semmi rosszat - emeltem fel a fejemet.
- Akkor csak annyit tegyél meg, hogy nem kezeled őt ellenségként - adott tanácsot arra, hogy most mit csináljak.
- Oké. Na, de menj vissza a bátyámhoz, mielőtt még visszaalszik! Hidd el, képes rá! - nevettem fel.
- Rendben, de mindenképpen fogadd meg a tanácsomat! - szólt még vissza a folyosó végéről.
- Oké! - intettem utána, majd becsuktam az ajtót, és neki álltam öltözködni. Egy fekete pólót, amin egy
szöveg volt kék-fehér betűkkel, egy fekete csőgatyát és egy szintén fekete cipőt vettem fel, a csuklómra ráhúztam egy fekete alapon neon feliratos gumikarkötőt. A hajamat felkötöttem, és a fejemre tettem a Ferraris sapimat. Mivel még volt időm, így átnéztem a jegyzeteimet, amikből majd jövő héten dolgozatot írok. Már éppen indulni akartam reggelizni, mikor kopogásra lettem figyelmes.
 |
| (Szandál helyett cipőt vett fel!) |
Kimi és Mark még biztos nem értek vissza a futásból. Viszont, ha nem ők, akkor mégis ki lehet az?
Félve sétáltam oda az ajtóhoz, és nyitottam ki. Nem mással találtam szemben magam, mint magával Fernando Alonsóval! Tátott szájjal néztem az előttem álló spanyolt.
- Szia, Rosetta - törte végül meg a csendet Fernando.
- Szia, mi szél hozott ide? - kérdeztem, és próbáltam leplezni a meglepettségemet.
- Óceáni - jelentette ki, mire hangosan nevetni kezdtem. Ő persze ezt nem vette sértésnek, hanem inkább velem együtt nevetett a saját poénján.
- Na, de most komolyan, miért jöttél? - hagytam abba végre a nevetést.
- Azért, mert szeretnék bocsánatot kérni - árulta el idejöttének okát.
- Mégis miért? - értetlenkedtem.
- Amiért kitoltam a bátyáddal. Nem akartam tönkre tenni, bocsánat - kért elnézést. A szemében láttam, hogy komolyan gondolja.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérned - jegyeztem meg.
- Tudom, tőle már akkor elnézést kértem, mikor megtudtam, hogy idén ő lesz a csapattársam, de mivel tudom, hogy te emiatt pikkelsz rám, így gondoltam tőled is bocsánatot kell kérnem. Nincs harag? - szemeiben remény csillogott.
Ekkor Fernando válla felett elnézve megláttam a bátyámat és Markot. Mikor észrevették Fernandót, megtorpantak.
- Még nem tudok neked teljesen megbocsátani - néztem ismét Fernando szemeibe.
- Mivel tudnám elérni azt, hogy ne neheztelj rám? - hangjában könyörgésféleséget hallottam.
- Vigyél el városnézésre, még sosem jártam Spanyolországban! Nem mintha Finnországon kívül máshol is jártam volna - jegyeztem meg az utolsó mondatot egy fanyar mosoly társaságában.
- Rendben! A verseny után jó lesz? Mert ma elég zsúfolt napom lesz, de holnap a verseny és a sajtótájékoztató után ráérek - mosolygott rám.
- Nekem tökéletesen megfelel. Egyébként, hogy derítetted ki, hogy melyik az én szobám? - tudakoltam.
- Tudod, a nevem sok mindenre jó – ült ki sejtelmes vigyor az acára.
- Aha, viszont most jobb, ha mész, mert a bátyám és Mark a folyosó végén állnak és várnak rám - böktem a fejemmel a háta mögé, mire ő megfordult, ám azzal a lendülettel el is állt előlem, én pedig kiléptem a folyosóra, és bezártam a szobámat.
- Akkor menj csak, holnap találkozunk. Szia! - köszönt el, és intett egyet Kiminek és Marknak, majd belépett az enyém melletti szobába. Vidáman sétáltam oda a két férfihoz.
- Mit akart tőled? - kérdezte egy kis éllel a hangjában Kimi.
- Bocsánatot kért - erre mind a ketten kerek szemekkel néztek le rám.
- A nagy Fernando Alonso bocsánatot kért tőled? - hüledezett bátyám.
- Igen, azért, hogy kiengeszteljen, holnap elvisz megnézni a várost - az arcomra még szélesebb mosoly ült ki, mint az előbb.
- Azt hittem, hogy én mutathatom meg neked a környéket! - görbült le a szája Kiminek.
- Ha ez boldoggá tesz, akkor te rendezheted meg a szülinapomat. Szabad kezet adok neked, viszont van egy kikötésem - mutattam fel a mutató ujjamat.
- Mi lenne az? - vigyorgott rám.
- Semmiféle vetkőzős pasi nem lesz a bulimon! - utaltam ezzel arra, hogy utálom az olyan bulikat ahol vetkőzős csajok vagy pasik vannak.
- Értettem! - szalutált mire mind a hárman nevetésben törtünk ki.
- Reggeliztél már? - hagyta abba a nevetést Mark. Helyettem a gyomrom válaszolt.
- Még nem - kuncogtam.
- Akkor menj le enni, mi addig átöltözünk, mert mi már reggeliztünk - indultak el a lift felé.
- Oké. - azzal a hotel étterme felé vettem az irányt. Odaérve elképedtem. Persze voltam már étteremben, de azok nem vehetik fel ezzel a versenyt! Gyönyörű és tágas volt az egész! Az egyik ablak melletti asztalhoz ültem le, majd intettem a pincérnek, aki rögtön felvette a rendelésemet. Pár perc múlva már a reggelimet fogyaszthattam.
Miután végeztem, kifizettem az árát és üzentem Kiminek, hogy a hotel előtt várom őket.
Már éppen fel akartam hívni, hogy hol a fenében vannak, ám ugyanabban a pillanatban léptek ki az épület ajtaján.
- Végre! Már azt hittem sosem jöttök! - néztem rájuk mérgesen.
- Bocsi, de megrohantak a rajongók - talált rögtön kifogást Kimi.
- Könnyű rájuk fogni! - játszottam tovább a sértettet, miközben a parkoló felé sétáltunk.
- Tényleg így történt - vette a védelmébe Mark.
- Ez akkor sem fair! - jelentettem ki.
Beültünk az autóba, és elindultunk a pályához. Kiérve Kimi és Mark elmentek beszélni Mark Slade-del, aki bátyám versenymérnöke. Mark is átszerződött a Ferrarihoz, így legalább a bátyámat ismerős arcok veszik körül. Nem úgy, mint engem, én itt a két Markon, Kimin, Stefanón és Fernandón kívül senkit sem ismertem.
Mivel nem találtam a helyemet a homeban, így elindultam végigjárni a padockot. Nem figyeltem oda, és véletlenül nekimentem egy embernek, aki éppen az ellenkező irányba futott. A lendület miatt hátraestem.
- Áú! - jajdultam fel, mert lehorzsoltam a csuklómat.
- Jól vagy? - szólalt meg az ismeretlen, aki szintén a földön kötött ki az ütközés miatt.
- Igen, csak lehorzsoltam a csuklómat - mutattam fel a sérült testrészemet, és közben jól végigmértem. Körülbelül 25 éves, szőkésbarna hajú, szürkéskék szemű fiú ült előttem. Látszólag a Sauber csapathoz tartozhatott.
- Bocsánat, amiért neked rohantam - állt fel és felém nyújtotta a kezét.
- Nekem kell bocsánatot kérnem és nem neked! - fogadtam el a felém nyújtott kezét.
- De én rohantam neked! - Még mindig fogta a kezemet, pedig már meg tudtam állni a két lábamon.
- Én meg nem figyeltem oda, és elálltam az utadat - erősködtem tovább nem törődve azzal, hogy egymás kezét fogtuk.
- Akkor is én vagyok a hibás - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
Ekkor vette csak észre, hogy végig a kezemet fogta beszéd közben. Sietve engedte el, és mintha egy kis pír is megjelent volna az arcán.
- Na, idefigyelj! Ez így nem vezet semmire! Kezdjünk mindent tiszta lappal. A neve Rosetta Räikkönen - mutatkoztam be.
- Az én nevem Nico Hülkemberg. Igazad van, de én mégis hibásnak érzem magamat a sérülésed miatt - vakarta meg a tarkóját.
- Ez csak egy kis horzsolás! Nem kell miattam aggódnod! A két bátyám mellett mindig szereztem hasonló sérüléseket szóval bírom a strapát! - vigyorogtam rá.
- Te Kimi húga vagy? - kérdezett vissza reflexből.
- Igen, én vagyok a rejtegetett kishúg - rántottam vállat.
- Kérlek, engedd meg, hogy kiengeszteljelek egy ebéddel - mosolygott rám.
- Rendben, de most menj, mert mindjárt kezdődik az időmérő - juttattam eszébe, hogy mindjárt a pályára kell mennie.
- Hol fogod megnézni a kvalifikációt? - tudakolta.
- A Ferrari boxában. - böktem a sapkámra.
- Nincs kedved a Saubernél végignézni? - reménykedve nézett rám.
Na, most mi legyen? Nem akarom Nicót megbántani.
- Írok egy SMS-t a bátyámnak, hogy a nálatok leszek - vettem elő a telefonomat mosolyogva, és pötyögni kezdtem.
„Szia Kimi!
Ne aggódj miattam. A Sauber csapat boxában leszek Nicóval.
Nagyon kedves fiú, de szerintem te már ismered őt.
Sok sikert az időmérőn!
R.”
Miután elküldtem az SMS-t, és elindultam Nico társaságában a boxuk felé. A szerelők sokkal kedvesebben viselkedtek velem, mint a Ferrarinál. Esteban is rögtön megkedvelt. Ez a csapat jobban hasonlít egy családra, mint a Ferrari. Talán inkább Sauber rajongó leszek, hiszen nem muszáj istenítenem a Ferrarit, csak azért, mert a bátyám ott pilóta!
(Kimi)
Épphogy kiléptem az öltözőmből, mikor rezegni kezdett a telefonom, SMS-t kaptam. Sietve nyitottam meg és olvastam el az üzenetet.
„Szia Kimi!
Ne aggódj miattam. A Sauber csapat boxában leszek Nicóval.
Nagyon kedves fiú, de szerintem te már ismered őt.
Sok sikert az időmérőn!
R.”
Mosolyogva tettem a zsebembe a telefonomat. Tudtam, hogy nem kell féltenem Rose-t. Ismertem annyira őt, hogy tudtam nem csinál semmi hülyeséget. Ezen belül abban a csapatban talált barátra, ahol a karrieremet elkezdtem felépíteni. Egyszóval biztonságban volt ott a Sauber boxban.
(Nico)
Rosetta egy nagyon kedves és vicces lány. Szinte az egész csapat a szívébe fogadta. Még a kissé félénk Esteban is hamar megnyílt előtte. Most is éppen valamin nevettek.
Már csapattársam és én is felvettük az overálunkat.
- Indulni kéne - léptem oda hozzájuk.
- Oké, remélem, még találkozunk! - mosolygott Gutierez Rosettára.
- Én is ebben reménykedek Esteban! Mindkettőtöknek sok sikert kívánok! - ölelt át minket egyszerre.
- Fiúk! Irány a pálya! - kiáltott ránk Monisha a csapatfőnök, mire Rosetta nevetve engedett el minket. Ránéztem Estebanra, aki csak bólintott egyet, majd egyszerre megpusziltuk Rosetta arcát. Meg sem várva a reakcióját, a fejünkre húztuk a sisakot, és kocsiba ültünk.
A pályára kiérve megkezdődött a versengés a pole pozícióért. Néhányszor ránk kellett szólni, mert kicsit elvakított minket a versengés. Ezt leszámítva nagyon jól zártuk a napot. Esteban negyedik én pedig harmadik lettem. Az első Kimi, míg a második Fernando lett. Épphogy kiszálltunk a kocsiból a boxban, mikor Rosetta ugrott a nyakunkba. Csak nevetett és nevetett, miközben szorosan ölelt minket.
- Elég lesz, mert a végén még megfulladunk - szóltam rá elfúló hangon. A kijelentésemre ijedten engedett el minket.
- Gratulálok! Eszméletlenek voltatok a pályán! - vigyorgott ránk.
- Köszi, szerintem jobb, ha mész, mert még a bátyádnak is gratulálnod kell - viszonozta a vigyort Esteban.
- Tényleg, akkor én megyek. Nico, itt a telefonszámom hívj fel az ebéddel kapcsolatban - nyomott a kezembe egy papír fecnit, majd elrohant. Mosolyogva néztem utána.
- Csak nem randiztok? - lökte meg a vállamat nevetve Esteban.
- Nem! Ez csak egy sima engesztelő ebéd lesz - közöltem vele tárgyilagosan.
- Mit tettél vele, amiért ki kell engesztelned? - faggatott tovább a kicsi mexikói.
- Véletlenül nekifutottam a padockban....- kezdtem bele a mesélésbe, de ő félbeszakított.
- ....és nem tudtatok megegyezni, hogy ki is a hibás, ezért meghívtad egy ebédre - fejezte be helyettem.
- Honnan tudod? - döbbenten néztem rá.
- Látszik rajta, hogy ő nem olyan lány, aki másokra fogja a dolgokat, hanem magára vállalja a felelősséget, és bocsánatot kér - mosolygott rám sejtelmesen Esteban.
- Jó hatással van rád Rosetta - jegyeztem meg.
- Ezt hogy érted? -kérdezett vissza reflexből. Látszott rajta, hogy nem igazán érti a kijelentésemet.
- Még sose láttalak téged ennyit mosolyogni és nevetni - rajzoltam egy mosolygós smiley-t a levegőbe.
- Egyszerűen ezt hozza ki belőlem. Remélem, még sokáig élvezhetem a társaságát - nézett el abba az irányba amerre Rosetta távozott.
- Ha a bátyján múlik, akkor még sokszor fel fog bukkanni a pályákon - néztem én is abba az irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése