1.rész Barcelona

Itt is van az Elvesztett emlékek 1.része!Nos,ez a történet nem igen köthető időhöz.Mert bár úgy tűnik,hogy 2014-ben játszódik,ez nem teljesen van így.Mert itt Kimi 28 ,Rami 32,Nico 26,Fernando pedig 27 éves.!Kimi és Fernando Ferrari-,míg Nico a Sauber csapatnál van.Gondoltam jobb előbb letisztázni a dolgokat,mielőtt még keveredés lenne.Remélem így is lesznek olyanok akiknek tetszik majd a történet!

A nevem Rosetta Räikkönen. Hosszú szőke hajam és kék szemem van. Ja, és 18 éves vagyok. Mielőtt még félreértenél, én nem Kimi vérszerinti testvére vagyok! Négy éves voltam, mikor a házuk előtt ájultan megtaláltak. A szüleimre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy születésem óta tudok spanyolul és finnül. Ezeken kívül még a keresztnevemre emlékszem, de többre nem.

Paula és Matti kedvesek voltak, és már az elejétől lányuknak tekintettek, míg a fiaik a húgukként mutattak be az ismerőseiknek. Valamiért én mégis vártam a szüleimet. Mindig mikor csengettek én nyitottam ajtót, mert azt hittem, hogy ha a szüleim azok, akkor ők majd felismernek, még ha én őket nem is, de két év elteltével abbahagytam a várakozást, rájöttem, hogy a szüleimnek nem kellettem. Pauláék próbáltak meggyőzni, hogy ez nem így van, de hajthatatlan voltam.

A reptéren vártam, hogy a bátyám értem jöjjön. Amint észrevettem a tömegben, elkezdtem felé futni, majd ráugrottam. A lendület miatt lépett párat hátra, de nem estünk el.

- Ennyire hiányoztam? - tett le a földre nevetve.

- Igen! Amúgy, hogy teltek eddig a napjaid? – kíváncsiskodtam, miközben a parkoló felé sétáltunk.

- Unalmasan, hiányzott már az én örökmozgó és mindig vidám kishúgom! - karolt belém mosolyogva.

- Na és mi van Jennivel? - érdeklődtem a felesége iránt.

- Nem tudom, tegnap végre elváltak útjaink. - sóhajtott.

- Sajnálom, tudom, hogy mennyire szeretted. - néztem rá szomorúan.

- Ez a házasság már az elejétől fogva hülyeség volt! Na, de mesélj most te! Mi történt eddig veled? - tette be az Alfába a csomagomat, ugyanis beszélgetés közben már a parkolóban lévő kocsihoz értünk.

- Sok minden. Mivel sokat kell segítenem Mattinek és Paulának, így levelezőn végzem el a suli utolsó két évét. Néha elmegyek meglátogatni Ramiékat, Kristii gyakran felhív, mert nem tudja elaltatni a fiúkat, olyankor telefonon keresztül éneklek nekik valamit. Nemrég elmentünk az erdőbe sátorozni, hogy Rami és Kristii kettesben lehessenek pár napig. Néha nem értem, hogy miért mondjátok a fiúkra azt, hogy ördögfiókák! - ültem be a kocsiba Kimi mellé.

- Talán, mert te is olyan energikus, makacs és engedetlen vagy, mint ők! - nevetett fel, mire a vállába bokszoltam egyet annak ellenére is, hogy éppen vezetett.

- Miért lennék én engedetlen? Mire akarsz ezzel célozni Räikönen? - háborogtam az előbbi kijelentésén.

- Mert mindig a saját fejed után mész. Egyébként meg te is Räikkönen vagy - világosított fel.

- De csak papíron. Hiszen Paula és Matti nem a szüleim - húztam el a számat.

- Ez csak egy dolog! Te már a Räikkönen családhoz tartozol! Bevallom, kicsit örülök annak, hogy a szüleid a házunk előtt hagytak. Mindig is szerettem volna egy húgot, akire vigyázhatok. Voltaképp én javasoltam azt apának, hogy vegyen a nevére, mert tudtam, hogy a szüleid nem fognak érted jönni, hiszen egy év elteltével sem tették. Az ötletemet mindenki támogatta - mesélt arról az időről, amikor hozzájuk kerültem.

- Én is örülök neki, hogy egy ilyen kedves bátyót kaptam, mint te! De most nem azért vagyok itt, hogy a múlton rágódjunk, hanem azért, hogy megünnepeljük a 18. születésnapomat! - emlékeztettem arra, hogy miért is vagyok most Barcelona-ban.

- Értettem!

  

(Kimi)

Örültem neki, hogy megmutathatom Rose-nak azt, amiért annyit küzdöttem. Bár most már a Ferrari színeiben folytatom a versenyzést a Lotus helyett, de ezzel a csapattal végre van esélyem rá, hogy újra világbajnok legyek! Talán akkor végre a nagyképű Alonso is felfogja, hogy jobb vagyok nála!

Rosetta most jár először Spanyolországban - legalábbis arról nem tud, hogy lett volna. Talán itt választ talál arra, hogy kik is a szülei. Remélem, nem éri nagy csalódás, ha nem talál semmit.

Én az első pillanattól "beleszerettem" úgy, ahogy egy fiútestvér tud a húgába. Nem vagyunk vértestvérek, de ez nem is baj, mert erősebb a kötelék, ami köztünk van, mint két vértestvér között. Talán még a Ramival való kötelékemnél is sokkal erősebb.

Na, igen, a bátyám. Kiskorunkban mindig veszekedtünk. Miután Rose hozzánk került, rajta is. Például, hogy ki vigye el fagyizni, ki játsszon vele vagy éppen kinek a gokartjába üljön be egy-két körre. Mind a kettőnknek újdonság volt egy lánytestvér, hiszen anyáék kijelentették, hogy nem lesz több testvérünk. A sok veszekedésnek az lett a vége, hogy Rosetta sírva fakadt, mert miatta kiabáltunk egymással. Olyankor megnyugtattuk, hogy ez nem az ő hibája. Akkor mindig megkért minket, hogy aludjunk vele.

Ez egészen addig így ment, míg Rami haza nem hozta a barátnőjét, aki ma már a felesége. Rosetta rettentően féltékeny lett! Nem tudta felfogni, hogy Rami azért nem akar vele aludni, mert van barátnője és nem azért, mert utálja.

Sokáig haragban voltak, majd egy napon Kristii beállított, és vásárlásra invitálta Roset, aki ugyan csak nagy nehezen, de belement. Azt nem tudom, hogy mi történt vásárlás közben, de mikor hazaértek, Rosetta és Kristii nagyon nevettek valamin, azóta legjobb barátnők.

Sokáig vidámak voltunk, aztán én is szerelmes lettem, és hazavittem Jennit bemutatni a családnak. Rosetta jól kezelte a dolgot, próbált kedveskedni Jenninek, aki el is fogadta, de miután összeházasodtunk, minden elromlott. Jenni kevesebbet volt velem, és állandóan piszkálta a húgomat a hátam mögött. Rosetta nem szólt nekem erről, mert hitt abban, hogy Jenni jó ember, de nem ez volt az egyetlen dolog, amit Jenni elkövetett ellenem! Lépten-nyomon megcsalt. Azt hazudta nekem, hogy terhes tőlem csak, hogy ne hagyjam el. Aztán rá egy hónapra közölte, hogy nem is volt terhes és nem is akar gyereket tőlem. Még aznap benyújtottam a válási keresetet. Maga a folyamat három évig húzódott, és tegnap végre vége lett.

Rosetta segített átvészelnem ezt a könnyűnek nem mondható időszakot. Még a média is rám szállt. Az egyik riporter egyszer túl messzire ment. Ha akkor nincs mellettem Rose, akkor lehet, hogy megütöm azt a férfit. Szerencsére Rosetta még épp időben közbelépett.

(Rosetta)

Kimi most nem vezetett olyan gyorsan, mégis pár perc után a Blue Paradise hotel előtt parkolt le. Ez egy nagyon nagy és híres hotel. Itt száll meg az összes híres ember, aki Madridba látogat. Ugyanez vonatkozik a pilótákra is.

A recepción elkértük a szobakártyámat, majd beszálltunk a liftbe, ami az ötödik emeletre vitt minket. Felérve egy hosszú folyosó tárult elénk. A legvégén volt a szobám. Kimi megmutatta, hogy hogyan kell ki- és bezárni az ajtót.

Amint beléptünk a szobába egy közepes méretű nappali, egy ajtó és egy konyha tárult elénk. A konyha egy fallal volt elválasztva a nappalitól. Az ajtó a hálószobát rejtette, amiben egy hatalmas TV és egy franciaágy volt. Onnan egy ajtó nyílt a fürdőbe.

- Ez gyönyörű! Köszönöm! - sétáltam vissza Kimihez, aki a nappaliban lévő kanapén ült.

- Örülök, hogy tetszik. Az én szobám egy emelettel feljebb van. Sajna nem tudtam elintézni, hogy egy szinten kapjunk szobát - kelt fel a kanapéról.

- Nocsak, van olyan dolog, amit még a nagy Kimi Räikkönen sem tud elintézni? – incselkedtem vele.

- Senki sem tökéletes! - rántott vállat lazán.

- Ezt pont a nagy egoista mondja? - húztam tovább az agyát, erre viszont már nem tudott válaszolni, mert kopogtak az ajtón. Gyorsan kinyitottam, majd Markot, Kimi személyi edzőjét pillantottam meg.

- Szia Mark! Hogy vagy? - engedtem be az edzőt.

- Szia Rosetta! Szia Kimi! - köszönt a kanapén ülő bátyámnak is, aki hanyagul intett neki egyet. - Köszönöm jól. Na, és te? Hogy megy a suli? - fordult ismét felém érdeklődve.

- Az utolsó két évet levelezőn végzem, mert Matti és Paula egyre több segítségre szorul. – magyarázkodtam, mert eléggé furcsán nézett rám.

- Így már értem. Van már elképzelésed, hogy hol szeretnél dolgozni? - ült le Mark Kimi mellé.

- Háát......Még nem igazán tudom - vallottam be.

- Miért nem dolgozol majd Kimi mellett? - húzta fel a szemöldökét Mark.

- Nem akarom Rikkut kitúrni az állásából, hiszen keményen megküzdött érte! Emellett ő jobban kordában tudja tartani Kimit, mint én. Mellettem szerintem, ellustulna, így is eléggé az már - a végét nevetve mondtam, amihez Mark is csatlakozott.

- Ne zavarjon, hogy én is itt vagyok! - akadt ki az említett személy.

- Rendben, akkor nem fog zavarni, hogy itt vagy - kacagtam tovább.

- Hoztál báli ruhát? - hagyta abba a nevetést Mark.

- Igen, de nem értettem, hogy miért kértetek erre - fejeztem be én is a nevetést.

- Mert ma egy álarcosbált rendez a csapat, hogy így köszöntsük az új szezont - adott választ Mark helyett Kimi.

- Kösz, hogy csak most szólsz róla! Ha mondtad volna, hogy álarcosbál lesz, akkor hozok maszkot is! Nem szóltál, ergo nincs álarcom! - szidtam egy kicsit le Kimit, akin látszott, hogy nem igazán érdekelte a dolog.

- Az éjjeliszekrényed fölső fiókjában van egy kék álarc, mert tudtam, hogy a kék báli ruhádat hozod magaddal, mivel az a kedvenced - bökött az ajtó felé. Sietve bementem a szobába, és kinyitottam a fiókot. Tényleg ott volt benne a tárgy, amiről Kimi beszélt. Becsuktam a fiókot, és visszamentem hozzájuk.

- Nekünk még van egy kis dolgunk - állt fel Kimi, és azzal kiviharzott a szobából.

- A bál két óra múlva kezdődik. A hotel előtt találkozunk. Szia! - köszönt el, majd Kimi után sietett. Egy ideig csak néztem a két férfi után, majd kipakoltam a bőröndömből, és elindultam letusolni. Zuhanyzás után megszárítkoztam, majd beültem a szoba végében lévő tükrös asztalhoz, és megcsináltam a hajamat, majd a sminkemet. Végül felvettem a sötétkék ruhámat, az álarcot meg a kezembe vettem a szintén kék kis táskámmal együtt. Még utoljára belenéztem a tükörbe, majd elindultam a hotel elé. Mikor kiértem, egyből Kimit és Markot kezdtem el keresni. Egy fekete Alfa Rómeót találtam, amit Kimi támasztott.

- Pontos, mint mindig! - nyitotta ki nekem az anyós ülés ajtaját.

- Köszönöm a bókot Mr. Räikkönen - pukedliztem egyet, mielőtt még beültem volna.

- Csinos vagy - jegyezte meg miután ő is beült és elindultunk a bál színhelyére.

- Köszi. Amúgy hova megyünk? - kérdeztem az úti célunk felől.

- Stefano bérelt egy épületet, de ennél többet nem árulhatok el - kacsintott egyet.

- Hát oké - hagytam annyiban a dolgot. Jól tudtam, hogy ennél többet úgysem fog elárulni.

Kimi most csak nyolcvannal hajtott az úton, ennél gyorsabban szokott menni, ha siet valahova. Ebből az következik, hogy Kiminek semmi kedve sincs elmenni arra a bálra. Én se szeretem az ilyen rendezvényeket vagy bálokat, de ezt most nagyon vártam. Magam sem értettem, hogy miért. Egyszerűen olyan érzésem volt, mintha ezen az estén minden megváltozna. Furcsa mi? Hiszen ez csak egy sima bál, ahol az emberek álarcot viselnek, és közben beszélgetnek, legalábbis szerintem így szokott lenni, ugyanis nekem ez lesz az első álarcosbálom.

Rosetta ruhája és álarca: